Michtiov Emese – a Zergetalpak Futóblog írója – egy szép versenyen búcsúztatta a nyarat, egy szép futással, és jó idővel.

 

Emese lassan búcsút int a hosszan gyógyuló sérülésének, egyre többet bír, de a régi formájához vezető úton törekszik a fokozatosságra. A vasárnap rendezett Budai Trail teljesítése is egy jó visszajelzés volt számára, és számomra is.

 

A versenyt a Terepfutás.hu rendezte, a megszokott magas színvonalon.

 

Nagy gratuláció Emesének! A beszámolóját itt olvashatjátok:

 

„Ősziesre fordult az idő a nyári Budai Trail reggelén és ezt cseppet sem bántam. Az új helyszín pedig full extrás volt, hiszen egy új sportcsarnokból rajtolhattunk. Lehet ez az én heppem, de a hosszú távon indulni, még ha épp nem vagy életed formájában akkor is menő és tudtam, hogy az lesz a legszebb.

 

Már érkezéskor kedves ismerősökkel találkoztunk és a nap is egyre melegebben sütött. Örültem, hogy Tomi is eljött velem, mert két általa edzett triatlonos is indult a versenyen edzésképpen. Amíg mi futottunk inkább a Zsámbéki dombokon tekert egyet. Megbeszéltük, hogy megpróbálok három órán belül beérni, hogy ne kelljen rám sokat várni, Dávidot meg bíztatom majd a pályán, ha egyáltalán utolérem.

 

Kis bemelegítés és kényelmes 10 órás rajt után egyből hegymenettel indítottunk. Annak ellenére, hogy a héten mindig kiírta az óra, hogy az elemeim fel vannak töltve, ebből nem sokat éreztem. Nehéz volt a testem. A fejemben jó kis párbeszédek folytak, amíg átértünk Nagykovácsiba a Csergezán Pál kilátó alatti ösvényen. Könnyű, rövid, lassú alapozó és regeneráló edzéseim vannak és azt a feladatot kaptam, hogy ne erőből menjek. Ahogy ezeket lesakkoztam már elkezdtem élvezni az egészet és ha sétára váltottam felfogtam erőgyűjtésnek, amire most igencsak szükségem volt. Közben toltam a lightosra bekevert izo-t, hogy a frissítőig elfogyjon és egy Endorolytes sótablettát is bekaptam, mert a szél ellenére, azért a felfeléken rendesen izzadtam.

A Nagy-Szénásra felvezető ösvény mesés volt, bevillantak a korábban látott téli képek a versenyről, de most mennyire más volt és üde a természet a napfényben, bárányfelhőkkel a háttérben. Megláttam a csúcson Andrew-t a teleobjektív mögött, vagyis akkor még nem tudtam, hogy ö az, csak mikor szólt, hogy „még gyorsabban” ahogy legördültünk a dombtetőről. Ott volt Szilárd is a kolomppal, az arcán lévő mosoly mindent elmondott, gratuláltam neki az UTMB teljesítéshez. A másik srác rám is szólt, hogy most én futok, haha tényleg.

 

Az ereszkedést nagyon élveztem az egynyomtávos köves ösvényen, - ezeken igyekszem fokozatosan egyre bátrabban menni -. Jó játék. Még a meredek aszfaltos lejtő is jólesett a puha talpú Ultra Glide-ban. A faluba beérve várt minket a következő frissítőpont itt már elfogyott az izo-m és töltöttem vizet. Feltankoltam felfelé menet az Erdő utcán egy kávés Hammer gélt is éreztem, hogy szükség lesz rá. Beértünk az erdőbe és az ösvény kellemesebb hullámzásra váltott. A CH töltés viszont még nem tudott érvényesülni, valószínűleg nem jól időzítettem. Elég hamar eléhezem, erre jobban kellene figyelnem.

Aztán elkezdtem haladni, de nem tartott sokáig. Ez a szakasz a piros háromszögön elég nagy holtpont volt, csak vonszoltam magam és még csak 15,5 km-nél jártunk. Volt a zsákban még egy csokis gél és BCAA ezeket is bevetettem. A Tarnai-pihenőhöz kiérve újult erőre kaptam, ami mázli, mert Szasza kamerájába futottunk bele, meg is jegyezte, a háttérből, hogy jól mozgok, hát akkor csapjunk bele.

A következő szakasz kellemesen lejtett, igyekeztem behozni a lemaradást és időveszteséget. Minél hosszabban vagyok a pályán annál inkább hajlamos vagyok újra eléhezni. Beértem Dávidot és biztattam, hogy közeledik a „finish” tolja meg. „Hát Te meg eddig hol voltál?” – kérdezte meglepetten. Hát hol?! Totyogtam. – válaszoltam magától értetődően. Hozzászoktam a visszaesésemhez és elfogadtam.

 

Az utolsó 10 km-t még élveztem is kivéve a végeláthatatlan széles murvás emelkedőt, ami visszavitt Telkibe, ott túlélő üzemmódra kapcsolatam. A befutóra erőre kaptam, hiszen lejtett, bár már az egész lábam elnehezült. Egy-két hónap múlva tudok elkezdeni intenzívebben edzeni ahhoz, hogy teljes legyen a regeneráció, és be kell vallanom a türelem nem könnyű. Utána lehet, jobb érzésekkel teljesíteni egy ilyen pályát. Nagyon köszönöm Kovács Józsinak (Maradj mozgásban futóblog) az ebben való segítségét és hogy haladok, már egy közel 30-as is probléma nélkül megy.

Nagyon élveztem a versenyt és a végére jó érzésekkel álltam a zuhany alatt, mert sikerült 4 perccel 3 órán belül beérnem. A regeneráció pedig Gundel palacsinta és kutyasétáltatás volt.

Nagyon köszönöm Csanyának a meghívást és hihetetlen jó érzés volt kedves ismerősökkel találkozni a versenyközpontban és a pályán az önkéntesek között is. Hála nektek a lelkesítő szavakért.

 

Gratulálok a helyezetteknek, különösen Cilinek, akit egy félmaratonról csábítottam a hegyek közé, és nagyon szépet ment az M távon. De mindenki, aki végigment biztos, hogy eggyel erősebb lett, mert hiába kering a szóbeszéd, hogy ez egy gyors hullámos pálya, nem mondanám könnyűnek.

 

Táv: 27,22 km

Szint: 847 m d+

idő: 2 óra 56 perc

Női 10. hely

Megosztás
Ez az oldal a SPEEDPAGE weboldal készítővel készült